Tarr Béla: Egy rendes pesszimista már rég fölakasztotta volna magát

A Jelen lapnak adott interjút Tarr Béla Kossuth-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, a FreeSZFE októberben megválasztott elnöke, aki kéthetes mesterkurzust tart a Színház- és Filmművészeti Egyetemről távozókat összefogó egyesületnél.

A filmrendező szerint az idő megmutatja,

de ennél sokkal fontosabb, hogy az, aki képes önmagává válni, egyúttal megőrizni morális tartását, minden körülmények között megtalálhatja az alkotás útját. Tarr Béla elmondja: azért vállalta el az egyesület elnöki pozícióját, „mert az ember hisz a jövőben. Ilyen egyszerű. Bármennyire is inkább csak múltam van, azt hiszem, hogy ők, a Freeszfe hallgatói, tagjai jelentik a jövőt”.

Az újságíró egy kérdésbe bújtatva kifejti a saját véleményét, miszerint „a Káel Csaba vezette Nemzeti Filmintézet láthatóan politikai kurzus- és propagandafilmeknek ad főként támogatást”, majd érdeklődik, hogy Tarr Béla miként látja a fiatal filmes alkotók helyzetét egy ilyen rendszerben.

„Nekem ebből az egészből már baromira elegem van. Nem akarok a Nemzeti Filmintézet ügyeivel foglalkozni. Nem szeretnék senkit minősíteni. Majd az idő eldönti róluk, hogy mit csináltak, mit pusztítottak el, mit tettek tönkre. Kiderül majd, milyen megítélése lesz annak, ami már több mint egy évtizede zajlik.

– feleli a rendező.

Az újságíró kijelenti, hogy a hatalmon lévő kormány elnyomja azokat a véleményeket, kezdeményezéseket, amelyek különböznek az álláspontjától, érdekétől. Majd felteszi az aggódó kérdést, vajon maradt-e még esély arra, hogy ez a helyzet megváltozzon Magyarországon.

Tarr Béla szerint ez az embereken múlik., úgy véli, mikor az SZFE-s egyetemfoglalás zajlott, akkor ez igencsak reménytelinek tűnt. Hozzáteszi: sosem tanított az SZFE-n, de morális kérdés volt számára, hogy kiáll az ügyért.

„Az ember azt hiszi, vagy abban bízik, hogy jön egy új generáció, amelyik meg fogja változtatni ezt a rendszert.

De ki szeret szenvedni? Én nem, az biztos. Mindig reménykedem, hogy jobb lesz a helyzet, hiszen csak jobb lehet. Folyton azt hiszem, hogy ennyire mélyre már nem lehet lemenni. És mégiscsak lehet. Mégiscsak megtörténnek szörnyűbbnél szörnyűbb dolgok. És nem tudsz ezzel mit kezdeni” – magyarázza a rendező.

Tarr arra is kitér, hogy ha az ember azért csinál filmet, hogy beszámoljon vele az ötven évvel későbbi időknek arról, hogy miben és hogyan éltünk most, akkor az az ember valójában egy nagyon-nagyon optimista lélek, mert hisz abban, hogy ötven év múlva még létezik ember.

– teszi hozzá.

Nyitókép: MTI/EPA/Sedat Suna